Ma reggel - a megszokottnál előbb - fogytán voltak készleteink, de csak délután 3 órakor tudtam rávenni Zsófit, hogy elmenjen az "állatos" boltba. Ezért aztán délelőtt óránként megjelent hol az egyik, hol a másik macska, és konstatálta, hogy még mindig nem érkezett meg az ennivaló. Sőt, még szárazeledel sincs, miután mostanában egy közepes méretű sünfalka eszi a kutyáknak kitett macskaeledelt...
Amikor aztán Makika a legesleg szívbe markolóbb elhaló nyávogását is elővette, akkor Zsófi sem bírta tovább, és eső ide, eső oda, elszáguldott, és perceken belül megérkezett A MACSKAELEDEL!!
Persze előtte próbálkoztam maradék joghurttal - de azért annyira nem voltak éhesek -, viszont a kutyák lelkesen bekebelezték - tányérmosás megúszva.
Így aztán Makika néhány nyolcast tett még a lábam körül, hogy simogassam meg, majd a szertartás után enni kezdett. Nem úgy Farkinca, aki természetesen be akarta cserkészni a zsákmányt, méghozzá a szárazeledelt!
Túl egyszerű lett volna a tálkából. Ezért Zsófi táskáját lazán "ottfelejtettük" a széken, benne a jól becsomózott zacskót. Farkinca addig háttal ült, sértődött volt a késői reggeli-ebéd miatt.
Ahogy elmentünk, kb. 10 másodperc múlva zörgés, kotorászás, és Farkinca máris a kitépett zacskóból falt-ropogtatott, majd eltávozott az ablakon, hogy igyon a kutyák tányérjából...
