Két fekete

Nem a reggeli 2 feketéről van szó, bár reggel volt, kettő volt, és fekete is - de természetesen megint macskákról van szó. :-)

Röviden: azt hittem, kettőslátásom van, így gyorsan behunytam a szemem. Elszámoltam tízig - ezt mostanában amúgy is gyakorlom egyéb okokból -, de amikor ismét felpislantottam, még mindig 2 egyforma fekete macska nézett velem farkasszemet.

Mindez nem lenne meglepő az udvaron - bár mi csak egy fekete kandúrral rendelkezünk -, de a két kandúr a gyerekszobában szemezett velem.

Mielőtt bárki megkérdezné: nem álmodtam.

Mindhárman meglehetősen tanácstalanok voltunk. Aztán az egyik fekete nem bírta tovább a feszültséget, és ki akart ugrani az ablakon. Nem volt szerencséje, ugyanis az ablak zárva volt. Ebből az akcióból viszont rájöttem, hogy melyik a mi macskánk. Ő ugyanis egy tömör, higgadt "Nyau"-val nyugtázta a halálugrást.

Az idegen kandúr kóválygott az ütéstől, én gyorsan kinyitottam az ablakot, a macska villámgyorsan kiugrott, eltűnt.

Az egész jelenet kb. 30 másodperc alatt játszódott le.

Azóta sem tudom, hogy került a másik macska a gyerekszobába.

Éjszakai elmélkedés

Az éjszaka közepén felriadok valamire.

Fülelek. Süket csönd. Vaksötét.

Érzem, hogy valaki van a szobában.

Persze szerencsére tudom, hogy nem krimibe csöppentem. Legalábbis remélem!

Halkan kiszólok a paplan alól:

- Cicicc!

Várakozó csönd.

Aztán neszezés, puffanás, puha tappancssurranás, ugrás... és máris egy doromboló macska szuszog lelkesen az arcomba.

Maki az, akit mostanában Maxinak nevezek, mert felnőtt létére kistermetű, mintha még növőfélben lenne, pedig már 4 éves. Már nem is tudjuk, miért neveztük el Makinak, talán azért, mert kölyökkorában olyan volt, mint egy pici majmocska.

Maxi-Maki - valószínűleg termete miatt - félénk természetű. Ezért is megható ez a ragaszkodás, mert még családunk tagjainak is nagyon finoman kell vele bánni ahhoz, hogy egyáltalán bemerészkedjen a házba. Bármilyen zörej, mozgás, rendkívüli körülmény megriasztja. Ha bejön, akkor is szeret elbújni. Télen egy sötétítő függönnyel védett, pléddel bélelt, fűtőtest fölötti széles ablakpárkány a kedvence.

Innen érkezik hozzám éjszakai látogatására is. És ahogy félálmomban puha sálként melegít, azon gondolkozom, milyen szép és rejtélyes a macska ragaszkodása. Egy kutya szeretetét és bizalmát elnyerni és megtartani sokkal könnyebb, mivel nyüzsgő, társaságkedvelő falkaállat.

A macska bizalma nagy kincs.

1. és 2. kísérlet

A Macska szülés előtt áll. Gazdája úgy döntött, kapjon egy fél féregtelenítő tablettát, így egy füst alatt a kiscicák is átesnek az első féregtelenítésen, még az anyaméhben. /merthogy bizonyos macskáknak nem is olyan könnyű beadni ezt a tablettát, például a leendő anyának sem, erről a Gazda már bőséges rossz tapasztalattal rendelkezik/

A tablettát gondosan porrá töri, természetesen ekkor még a macska a meleg szobában hever. Utána májkrémgombóckába rejti.

A Macska éhes, mint mostanában mindig. Gazdája hívó szavára szinte röpül a konyhába. Hirtelen előkerül még 2 macska, valamint egy kutya. A Macska, akinek meg kellene ennie a gusztusos májkrémgombócot, lelkesen várja kedvenc eledelét. Aztán csak néz. Nézi a májkrémgombócot, aztán szemrehányó szemekkel a Gazdát. A májkrémgombóc eltűnik a Fekete Kandúr gyomrában.

A Gazda még reménykedik. Porrá őrli a tabletta másik felét, és gondosan a macskaeledelbe keveri, amit előbb a májkrémben csalódott Macska éhesen falni kezdett.

A Macska néz. Csalódottan néz. A tablettás macskaeledelt gyorsan eltünteti a kutya, tisztára nyalja a tényért.

A Macska pedig sértődötten kivesz mancsával egy darab ugyanolyan macskaeledelt a konzervdobozból...