Nem akartunk negyedik macskát! Örültünk, hogy az átmeneti látogatókat és lakókat leszámítva egy ideje "csak" három macskánk van.
Így aztán Mici legalább fél évig kaparászott kitartóan az ajtón, nyávogott rövid, éles miákolással az ablakban, mire elfogadtuk: ő a mi macskánk szeretne lenni, nem a második szomszédunké...
Mióta betette tappancsait a házba, megváltozott.
Alkalmazkodik, figyel, kedves, okos.
Már mindhárom őslakos cicánkkal egész jól kijön.
Először tegnap ugrott fel úgy a kanapéra, hogy Maxicica mellettem feküdt. Nem volt morgás, fújás, mindketten doromboltak.
Ma reggel első útja a párnámra vezetett.
Azt hiszem, hazaérkezett!
aranyos
VálaszTörlés