Követő

Lassan kezd elegem lenni a házban és a ház körül nyüzsgő kamikaze bébi plüssmacskákból.
Kutyáink eleinte harciasan, izgatott ugatással fogadták az elsőként született Fahéj első udvari látogatását, azóta már megadóan tűrik, ha farkukon gyakorolja az egérfogást. Együtt alszanak vele a lábtörlőn.
Morzsi néha bemenekül a házba, és mindent kifejező bánatos Mazsola-szemeivel azt kérdezi:
- Miért? Miért kell ide ez a sok incifinci, cérnavékony hangú, rezgőfarkú kismacska?!
A héten már Maki is kérte, hogy kölykei az udvarra költözzenek.
Újabb sokk a kutyáknak, különösen azért, mert ezek nagyon kis méretű cicák, szinte ki sem látszanak a földből. Köztük egy Zsófi által "Követőnek" elnevezett legkisebb cicával, aki nevéhez hűen állandóan követ valakit, és közben folyamatosan nyávog.
Morzsi egyszer elmélyülten szimatolt valami fenséges, csak kutyaorrnak érzékelhető illatot a bozótban, amikor Követő is arra bóklászott, de épp elfelejtett nyekeregni, csak Morzsi farkánál kezdte el, gondolom, az ijedtségtől.
Morzsi akkorát ugrott behúzott farokkal, mintha egy ötször akkora kutya támadta volna meg. Én nem láttam semmit. Csak a fű mozgott enyhén, és ha füleltem, nagyon halk nyávogást hallottam.
Reggel mindannyian beözönlöttek a konyhába. Buddha - némelyikük apja - épp reggeli bundarendezgető félórája közepénél tarthatott. Bonyolult jógapózban a hátsó lábával simogatta a fejét, amikor megérkeztek a cicák. Tanácstalanul és segélykérően nézett rám, amikor átcsörtettek farkán-lábán a cicák, némelyik hosszasan tanulmányozta Buddhát. Kandúrunk előbb három lábon állt néhány percig, majd nagy ugrással a szekrény tetejére menekült.
Végül problémamegoldó Farkincánk tett rendet. Miután rájött, hogy Maki - lévén elsőmacskás anya - már nem tud egyedül megbirkózni feladataival, valamint hogy Fahéj már nem igényel állandó szemmeltartást: átvállalta az anyai teendők egy részét. Mindig ott van, ha valamelyik kiscica éhen marad. Ha kétségbeesett nyávogást hall, egyből ott terem, és turbékolva nyalogatni kezdi bármelyik kiscicát.
Követő pedig azóta sajátos, még kissé kóválygó járással őt is kitartóan követi. És közben nyávog, hiszen egyébként észre sem vennénk.
A szekrényben pedig már ott a következő alom: Mirci macskám június 22-én született 4 kiscicája...

Maki

Áradoztam már arról, hogy a macskák milyen jó anyák, és tudom, hogy ez általában igaz a macskafélékre - de ahogy egyre több macskaszületésnél veszek részt, mindig meghatódom ezen.
Ennél csak az a meghatóbb, hogy a macskák milyen magától értetődően fogadják el, sőt kérik a segítségünket szülésnél.
Makikáról - Zsófi cicájáról - kevesebb szó esett eddig. Be kell vallanom, tavaly nem örültem, amikor 6 kiscica szerencsés elajándékozása után maradt még 2 kölykünk. Buddha világosan kinyilvánította, hogy nálunk szeretne maradni. Többen szerették volna pedig befogadni, lévén fekete kandúr- de ő mindig eltűnt, ha valaki cicáért jött.
Makika viszont csak úgy megmaradt. Ő volt a legkisebb Rumli cicái közül, igaz, nagyon szép kiscica, de lány. Így aztán senkinek sem kellett. Vele kölyökkorában sem voltam túl közeli viszonyban, nem is lehettem ennyi kölyök között. De ő nem is igényelte. Sok időt töltött a kertben, nem hízelgett, Buddha lett a barátja.
Aztán ez a kis vadmacska külsejű, kicsi cica egyszer csak rátalált vadóc lányunkra, aki állandóan kesergett, hogy neki a sok macska között nem jut macska. Persze, mert heves érzelemkitöréseit nehezen viselték.
Makika - ez az ijedős, fiatal felnőttként is szinte törpe-cica - eldöntötte, hogy neki is lesz gazdája, és azóta tűzön-vízen keresztül kitart Zsófi mellett.
Ha egész nap nem is látjuk, este villanyoltásra mindig megjelenik Zsófinál, és Zsófi heves üdvözlése után tűri, hogy mint egy macskaplüsst magához ölelje, és úgy aludjon. Órákig képes lehetetlen pózokban hangosan dorombolni, és Zsófi állítja, hogy téli torokgyulladását is Maki gyógyította meg.
Hát ez a rend borult fel május 18-án, amikor Maki is világra hozta kiscicáit.

Puha-Fahéj-Tejeskávé

Farkinca szemmel láthatóan úgy tervezte, hogy ha már szekrényben nem szülhet, akkor az előkészített dobozban sem fog - hanem megszokott éjszakai helyén, Dóci ágyán.
Dóci viszont ezen az éjszakán nem akart egyedül aludni a gyerekszobában, Zsófi nélkül, és átköltözött mellém egy matracra.
Ekkor megkezdődött néhány órás küzdelmem Farkincával - ami azt hiszem, a szülést is hátráltatta kicsit. Ugyanis Farkinca természetesen úgy képzelte, hogy így is Dóci mellett szül, tehát bebújt közvetlenül a feje mellé a párnára a paplan alá, dorombolt. Én tovább próbálkoztam a dobozzal, majd később arra próbáltam rávenni, hogy legalább az én ágyam végén, egy plédre telepedjen, de ez sem volt jó neki. Néha pár percig úgy tűnt, mégis marad a pléden, de utána ismét a nagy barna szekrénybe mászott be, és végül mindig kikötött Dóci fejénél az ágyon.
Be kell vallanom, ekkor már nagyon álmos voltam, és tanácstalan.
Megmagyaráztam Farkincának, hogy NEM szülhet Dóci mellett, és talán keressen kinn magának egy jobb zugot. Ezzel kiengedtem.
Éjjel 1/2 2-kor nyávogásra riadtam fel, és lelkifurdalva beengedtem Farkincát. Legyen, amit akar! Kértem, hogy akkor inkább a barna szekrénybe telepedjen - ott is készítettem neki helyet. De Dóci mellé feküdt, már fájásai voltak.
Megsimogattam, és elaludtam. Szerintem alig várta!
1/2 7-kor a szekrényből jövő motozásra ébredtem, és Farkinca egy gyönyörű, hatalmas kiscicát tisztogatott. Nemrég születhetett, ezek szerint nem volt könnyű szülés, de minden gond nélkül zajlott. A kiscica szépen mocorgott már, és Farkinca is teljesen jó állapotban volt.
Végül az utolsó pillanatig kis gazdája mellett maradt, de szülni bevonult a szekrénybe, és három hétig ez a tényleg biztonságos hely lett a kiscica első otthona.
Farkinca ezzel a kiscicával kedveskedett Dócinak születésnapján!