Farkinca szemmel láthatóan úgy tervezte, hogy ha már szekrényben nem szülhet, akkor az előkészített dobozban sem fog - hanem megszokott éjszakai helyén, Dóci ágyán.
Dóci viszont ezen az éjszakán nem akart egyedül aludni a gyerekszobában, Zsófi nélkül, és átköltözött mellém egy matracra.
Ekkor megkezdődött néhány órás küzdelmem Farkincával - ami azt hiszem, a szülést is hátráltatta kicsit. Ugyanis Farkinca természetesen úgy képzelte, hogy így is Dóci mellett szül, tehát bebújt közvetlenül a feje mellé a párnára a paplan alá, dorombolt. Én tovább próbálkoztam a dobozzal, majd később arra próbáltam rávenni, hogy legalább az én ágyam végén, egy plédre telepedjen, de ez sem volt jó neki. Néha pár percig úgy tűnt, mégis marad a pléden, de utána ismét a nagy barna szekrénybe mászott be, és végül mindig kikötött Dóci fejénél az ágyon.
Be kell vallanom, ekkor már nagyon álmos voltam, és tanácstalan.
Megmagyaráztam Farkincának, hogy NEM szülhet Dóci mellett, és talán keressen kinn magának egy jobb zugot. Ezzel kiengedtem.
Éjjel 1/2 2-kor nyávogásra riadtam fel, és lelkifurdalva beengedtem Farkincát. Legyen, amit akar! Kértem, hogy akkor inkább a barna szekrénybe telepedjen - ott is készítettem neki helyet. De Dóci mellé feküdt, már fájásai voltak.
Megsimogattam, és elaludtam. Szerintem alig várta!
1/2 7-kor a szekrényből jövő motozásra ébredtem, és Farkinca egy gyönyörű, hatalmas kiscicát tisztogatott. Nemrég születhetett, ezek szerint nem volt könnyű szülés, de minden gond nélkül zajlott. A kiscica szépen mocorgott már, és Farkinca is teljesen jó állapotban volt.
Végül az utolsó pillanatig kis gazdája mellett maradt, de szülni bevonult a szekrénybe, és három hétig ez a tényleg biztonságos hely lett a kiscica első otthona.
Farkinca ezzel a kiscicával kedveskedett Dócinak születésnapján!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése