2012. március 25., vasárnap

Hogyan mennek ki a macskák?

Ha elkövettük azt a baklövést, hogy a kinti cicát beengedtük,  netalántán ebből rendszer lett, és macskáink úgy érzik, legalább annyira joguk van benn tartózkodni, mint nekünk, sőt...  
Akkor leleményesnek és kreatívnak kell lennünk a macskaeltávolításban. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nem lesz könnyű dolgunk, és sokszor előre borítékolható a kudarc!
Ugyanis a macskák azzal a bizonyos nemtudomhányadik érzékükkel pontosan tudják, mire készülünk. Ez akkor is igaz, ha látszólag órák óta a legmélyebb hipnózisban alszanak. Ez ne tévesszen meg bennünket! Ilyenkor ugyanúgy tudnak mindent a környezetükről, mintha ébren lennének. A fülük, az orruk, a bajszuk, minden szőrszáluk veszi az adást, és a másodperc töredéke alatt már leforrázva el is kulloghatunk.
Ha annyit mondok - csak úgy magamnak -, hogy "süt a Nap", vagy "milyen szép langyos idő lehet odakinn", akkor Mirci füle 45 fokban elfordul, és ha véletlenül még épp arrafelé is sétálok, akkor minden átmenet nélkül a mély /?/ alvásból egy pontos, igazán tapsot érdemlő ugrással a legközelebbi, számomra elérhetetlen szekrény tetején landol. És onnan néz le rám. Lenéz. És nyalogatni kezdi bundáját.
Makicica ezt az esélyt meg sem adja nekem, ugyanis ha hosszabb tartózkodást tervez a házban, akkor eleve előszeretettel választja a legmagasabb polcokat, szekrényeket, esetleg eltűnik valamelyik zugban, és meg sem moccan. Érdekes, ha ilyenkor keresem, akkor még asztmatikus szuszogását is fel tudja függeszteni. 
Farkinca egyszerűen hülyét csinál belőlem. Megvárja, míg egészen közel lépek hozzá, biztatóan rámnéz, és az utolsó pillanatban ugrik. Aztán megint megvár, megint ugrik, és így tovább, ráadásul lehetőleg úgy, hogy minél nagyobb zajt csapva, minél több dolgot verjen le. Mondanom sem kell, ezt is én unom meg hamarabb. Ő viszont gyakran megkönyörül rajtam, és egy ilyen hajsza után az ablakhoz megy, és nyávog, hogy AZONNAL engedjem ki. Odamegyek, kinyitom az ablakot, Farkinca leül, és elmélyülten figyelni kezd valamit a kertben. Ha ilyenkor türelmetlenül megbököm a hátsóját, akkor megint vesztettem, és Farkinca visszaugrik a szobába. Ha viszont türelmesen várok, akkor előbb- utóbb kiugrik az udvarra!! 
Abban az esetben, ha macskánk esetleg magától úgy dönt, hogy ki szeretne menni, akkor ettől a tervétől senki és semmi sem fogja eltántorítani! Vérmérséklettől függően nyávog, kapar, szaladgál, vagy csak NÉZ, de biztos, hogy nagyon rövid időn belül eléri célját. Ha mindez éjszaka zajlik - azt hiszem, ez megér még egy bejegyzést.
Egy tippem van a macskák villámgyors és hatékony eltávolítására, ami viszont minden hatályos macskajogi törvényt felrúg: a bekapcsolt porszívóval határozottan megközelíteni, és a nyitott ablak felé terelni! Ezt eddig még a kíváncsi, bátor és kötélidegzetű Farkinca sem merte kicselezni!




2012. március 22., csütörtök

Kinn vagy benn 3.

Mára kialakult bennem egy  /neo/konzervatív álláspont a macskák születésével kapcsolatban.  Most már úgy gondolom, nem baj, ha kint születnek a cicák.
Nálunk valahogy úgy alakult, hogy az anyamacskák - mivel minden családtaggal jó viszonyban vannak, és egyébként is kinti-benti macskák - a házunkban szerettek volna szülni, sőt igényelték a jelenlétünket a szülésnél. Volt, hogy segíteni kellett a szülésnél, nemcsak bátorítani az először szülő fiatal cicát, vagy simogatni a tapasztaltabbat, hanem óvatosan kihúzni az elakadt farfekvéses kiscicát.
De a mi macskáink - Farkincát kivéve - teljesen átlagosan kivételes :) házimacskák. És Mirci tavalyi újítása a kinti szüléssel azt mutatta, hogy semmi hátrányuk nem származott a kiscicáknak abból, hogy egy langyos, tavaszi hajnalon, egy biztonságos és tiszta fáskamrában születtek. Sőt, míg Rumli és Maki kölykei 4 hétig hevertek egy szekrény mögötti sötét zugban, addig Mirci cicái talpraesettebbek, játékosabbak lettek 1 hónapos korukra, gyorsabban növekedtek, és közben tiszták, egészségesek és gyönyörűek voltak. Vagyis - bár eleve teljesen más természetűek az anyamacskáink - a későbbiek szempontjából talán jobban is járnak a kiscicák a természetesebb születésükkel. Hiszen többnyire ők is kinti cicák lesznek, és így talán egészségesebben, erősebben vágnak neki életüknek, hiszen abba a környezetbe születnek, ahol később is élnek majd.

Ennek ellenére természetesen a továbbiakban is maximálisan figyelembe vesszük macskáink kívánságait a különböző alternatív szülési módokkal kapcsolatban.

Egyelőre apás szülés és kádban szülés nem szerepelt az igények között. :)

2012. március 21., szerda

Újra itthon...

Végre újra itthon vagyok!!
A házban felfordulás, de a télből tavasz lett, a gyerekek örülnek nekem és a tejbegríznek, amit - mint egy fejedelmi lakomát - főzök nekik abban a 10 percben, amíg fölkelek.
Süt a Nap! Csicseregnek a madarak! Langyos szellő fújdogál, minden zöld és kék odakinn, nem szürke és fehér és fagyos.
Néha nagyon kevés dolog elég a boldogsághoz.
De valami még hiányzik. Várjunk csak!
Hol vannak a macskák?! És hol vannak a kutyák?!
Máskor mindegyik itt nyüzsög, akkor is, ha csak 1 órára megyek el valahová, most pedig - bár nem figyeltem annyira, amíg az autóból az ágyig eljutottam -, se macskák, se kutyák!
Valami vírus leterítette az összes állatot, csak nem merik nekem elmondani?! Esetleg családom macska- és kutyaellenes tagjai miatt tűrhetetlenné vált a helyzetük, és elvándoroltak?! ÉHEN HALTAK?!
Ez utóbbi feltételezést néhány perc múlva elhessegettem.
Aztán töprengve kinézek az ablakon, és mit látok? 2 megfáradt, magába roskadt, elgyötört kutya üldögél nem messze az ajtótól..., és távolabb sértődött macskák várakoznak... Meg sem moccannak, csak nézik az ajtót. A feszültséget tapintani lehet...