Mára kialakult bennem egy /neo/konzervatív álláspont a macskák születésével kapcsolatban. Most már úgy gondolom, nem baj, ha kint születnek a cicák.
Nálunk valahogy úgy alakult, hogy az anyamacskák - mivel minden családtaggal jó viszonyban vannak, és egyébként is kinti-benti macskák - a házunkban szerettek volna szülni, sőt igényelték a jelenlétünket a szülésnél. Volt, hogy segíteni kellett a szülésnél, nemcsak bátorítani az először szülő fiatal cicát, vagy simogatni a tapasztaltabbat, hanem óvatosan kihúzni az elakadt farfekvéses kiscicát.
De a mi macskáink - Farkincát kivéve - teljesen átlagosan kivételes :) házimacskák. És Mirci tavalyi újítása a kinti szüléssel azt mutatta, hogy semmi hátrányuk nem származott a kiscicáknak abból, hogy egy langyos, tavaszi hajnalon, egy biztonságos és tiszta fáskamrában születtek. Sőt, míg Rumli és Maki kölykei 4 hétig hevertek egy szekrény mögötti sötét zugban, addig Mirci cicái talpraesettebbek, játékosabbak lettek 1 hónapos korukra, gyorsabban növekedtek, és közben tiszták, egészségesek és gyönyörűek voltak. Vagyis - bár eleve teljesen más természetűek az anyamacskáink - a későbbiek szempontjából talán jobban is járnak a kiscicák a természetesebb születésükkel. Hiszen többnyire ők is kinti cicák lesznek, és így talán egészségesebben, erősebben vágnak neki életüknek, hiszen abba a környezetbe születnek, ahol később is élnek majd.
Ennek ellenére természetesen a továbbiakban is maximálisan figyelembe vesszük macskáink kívánságait a különböző alternatív szülési módokkal kapcsolatban.
Egyelőre apás szülés és kádban szülés nem szerepelt az igények között. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése