A házban felfordulás, de a télből tavasz lett, a gyerekek örülnek nekem és a tejbegríznek, amit - mint egy fejedelmi lakomát - főzök nekik abban a 10 percben, amíg fölkelek.
Süt a Nap! Csicseregnek a madarak! Langyos szellő fújdogál, minden zöld és kék odakinn, nem szürke és fehér és fagyos.
Néha nagyon kevés dolog elég a boldogsághoz.
De valami még hiányzik. Várjunk csak!
Hol vannak a macskák?! És hol vannak a kutyák?!
Máskor mindegyik itt nyüzsög, akkor is, ha csak 1 órára megyek el valahová, most pedig - bár nem figyeltem annyira, amíg az autóból az ágyig eljutottam -, se macskák, se kutyák!
Valami vírus leterítette az összes állatot, csak nem merik nekem elmondani?! Esetleg családom macska- és kutyaellenes tagjai miatt tűrhetetlenné vált a helyzetük, és elvándoroltak?! ÉHEN HALTAK?!
Ez utóbbi feltételezést néhány perc múlva elhessegettem.
Aztán töprengve kinézek az ablakon, és mit látok? 2 megfáradt, magába roskadt, elgyötört kutya üldögél nem messze az ajtótól..., és távolabb sértődött macskák várakoznak... Meg sem moccannak, csak nézik az ajtót. A feszültséget tapintani lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése