A kertünkben mostanában fontos események zajlanak. Persze a macskáknak - főleg a kandúroknak - véresen komoly a dolog! Szó szerint véresen. Ahogy elnézem a nálunk feltűnő férfimacskákat, egyre több seb, egyre ziláltabb bunda... és a fülük, a fülük az lassan elfogy.
Éjszaka szerelmes kurrogásra, szívettépő fájdalmas nyávogásra ébredek, ami néha megtévesztő csecsemősírás hangokba megy át.
Velőtrázó sikolyokra és vérszomjas hörgésekre rohanok az ablakhoz. De soha nem látom az összecsapást!
A látvány általában festő ecsetjére kívánkozik. Ha nem hallanám előtte az ijesztő hangokat, azt hinném, összejött néhány macska egy kis trécselésre. Igaz, előfordul, hogy 1 óra múlva ugyanabban a pózban találom őket.
Ül mondjuk Mirci a fenyőfa alatt, és tisztes távolságban, 2-3 méterre tőle a szürke-fehér kandúr. Aki egyébként a "férje" - vagyis többnyire gyermekei apja. A szürke-fehér kandúr szerelmesen nézi Mircit, kitartóan. Aztán másnap csatlakozik hozzá a fiatal fekete kandúr, majd a fekete-fehér is. Utána a mi Buddhánk. Így aztán pár nap múlva már 4 kandúr nézi-nézi Mircikét. Az ablakpárkányokon üldögél a többi lánymacska. Akik szintén néznek. :) De senki nem mozdul. :))
Ha megunom nézni, ahogy néznek, akkor egy percen belül biztosan történik valami! Mirci megéhezik, bejönne, és utána jönne az összes kandúr. Ilyenkor elfeledkeznek a kötelező macskaóvatosságról, és nem érdekli őket, hogy ott állok, hipnotizálva követik a NŐT!
Vagy: kiderül, hogy mondjuk Rumli is csatlakozott az ivarzó Mircihez, és a koreográfia bonyolódik, esetleg újabb kandúrok tűnnek fel a színen.
Ilyenkor ebben a bonyolultabb alakzatban folytatódik az üldögélés...
Egy macskatudósító biztosan izgalmas dolgokat mesélne erről a macska No színházról!