Amikor felkelt a Nap, mintha elvágták volna. Ribizli - mint aki jól végezte dolgát, és bizonyára jól is végezte - elhallgatott. Én pedig még kemény fél órát aludtam. Így aztán amikor 6-kor ébresztett a telefon, szédelegve másztam ki az ágyból, és csigatempóban láttam hozzá a reggeli dolgokhoz.
A kukát is ki kell vonszolni! Nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé.
Ahogy kiléptem az ajtón, 2 kirobbanóan vidám, fürge és energikus kutya fogadott! Ragyogott a reggeli Nap, és Ribizli meg Morzsi annyira jó kedvű volt, hogy valahogy egyből elszállt a fáradtságom és nyűgösségem. Ugráltak rám, finoman kapdostak a kezemhez, kikövetelve a reggeli simogatást, vágtattak a kapuhoz, tudták, hogy a kuka mellett kisurranhatnak egy kis reggeli harmatos szimatolásra.
Így is lett. Én meg elgondolkoztam, hogy ezt csak a kutyák tudják. Ez a 2 idősödő bohóc 5 perc alatt annyit nyüzsgött, zajongott, idétlenkedett, amennyit 5 macska 1 hónap alatt. És nekem épp erre volt szükségem!
Aztán délben még történt valami. Zsófi hazaért az iskolából, és hátizsákjából valóságos tejpatak csörgedezett... iskolatej patak. Én egyből általános katasztrófát sejtettem a tankönyvek között, viszont pillanatok alatt eszembe jutott a növekvő tejtócsa eltüntetésének leggyorsabb módja. Kutyáááák! Befelé!!! És így is lett! Amíg az épp jelenlevő Rumli cica csak a szaglászásig jutott el, addig Ribizli és Morzsi már fényesre is nyalogatta a járólapot!
A mai napon: Kutyák- Macskák 2:0 :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése