2012. április 22., vasárnap

Ribizli és a diós kosárkák



Szeretett pékségünkben kísérletező kedvűek a pékek. Mindig újabb és újabb illatos finomságok kerülnek ki a kezük alól. Ezeket mi rendre megkóstoljuk. A múlt héten helyes kis linzerkosárkák tűntek fel a polcon, a diós töltelék közepén egy pötty lekvár, a tetején leheletnyi tojáshab. Nyam-nyam! Természetesen vásároltam belőle, természetesen mindkét gyermekem megkóstolta ebéd után, és természetesen Zsófi egyet ott hagyott a tányéron, mivel épp sürgős dolga akadt...
/Itt meg kell jegyeznem, hogy kivételesen nem a szokásos evés-közben-felugrálok esete forgott fenn, hanem halaszthatatlan testvérmentő akciót kellett lebonyolítania/
Namármost. Az udvarunkon 1 hete nagyszabású átalakulások zajlanak, ezért a nagykapu tárva-nyitva, kutyáink legnagyobb - és a járókelők nem annyira nagy - örömére.
Zsófi biciklire pattant, Ribizli ezt úgy értelmezte, hogy követnie kell egyik gazdáját feltehetően veszélyes útján. Ezt viszont én határozottan elleneztem, mert aznapra már elegem volt a kutyabecserkészési akciókból. Ezért Ribizlit beparancsoltam a házba, aminek a kutya lelkesen eleget is tett.
Én nem gondoltam semmi rosszra. A macskaeledel megdézsmálása megengedett, az ágyról szigorúan leparancsoltam. A vasalós kosár már foglalt volt, és egyébként is abszolút tiltott terület kutyáknak.
A konyhában szöszmötöltem, amikor tompa puffanásokat hallottam. Ez sem ritkaság nálunk, 5 macskás házban..., így tovább pakolásztam.
Aztán viszont ismeretlenebb zajok következtek. Zörgés, aztán csámcsogás. NEM macskazajok.
Ribizli volt. Elégedetten eszegette a diós linzerkosárka utolsó morzsáit. Mellette egy félig kicsomagolt húsvéti nyúl. A terítő összegyűrve, de a tányérok épségben.
Ribizliről tudni kell, hogy kis termetű kutya, és már többször észrevettem, hogy tanul a macskáktól. Mindig is irigykedve figyelte például ugrásaikat. Gondolom, úgy döntött, eljött az idő, hogy a látottakat átültesse a gyakorlatba. Így aztán 2 tompa puffanással - igénybe vette a széket - az asztalon termett, és először magával vitte a diós linzert, aztán a csokinyulat.

Biztos, hogy így történt, mert amikor méltatlankodva rászóltam, megismételte a mutatványt! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése