Addig - mint rendes kandúrhoz illik - nem volt túl beszédes fajta. Sőt, kezdetben - pláne a lányokhoz képest - szinte néma volt, mindenkit udvariasan előre engedett a zsúfolt reggeliknél. Aztán rájött, hogy a sok "nő" között muszáj kommunikálnia, úgyhogy jellegzetes mekegő nyávogást fejlesztett ki, de igen ritkán, viszont annál kifejezőbben alkalmazta.
Mirci halála után ez megváltozott!
Buddha egyik napról a másikra más hangon kezdett nyávogni, és majdnem ugyanannyit, mint legendásan nyávogós anyja. Ráadásul azzal a türelmetlen, sürgető nyávogással, mint ahogy Mirci is tette.
Azután elfoglalta anyja helyét az ágyamon. Ráadásul ugyanúgy, mint Mirci - nem a fejemre, nyakamra, mellemre fekszik, mint a többiek, hanem a hasamra, lábamra, vagy csak úgy, mellém.
Utána rájöttem, hogy Buddha "arca" nagyon hasonlít Mirciére. Ez persze valószínűleg előtte is így volt, de akkor is. Néha megdöbbenek, mert mintha Mirci nézne rám csak éppen rettentően fekete változatban.
És a legújabb: minden macskánk hallgat a nevére, de csak a sajátjára. Tegnap este Buddha békésen dorombolt az ágyamon, amikoris halkan szóltam neki: "Mirci". Buddha kinyitotta a szemét, és odajött hozzám.
Hogy mindez mit bizonyít, nem tudom. De nem lepődnék meg, ha egyszer csak Buddha szép szürke cirmos bundában jelenne meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése