Rejtekhely

Mindig mosolyogva figyeljük, ahogy az anyamacskák megközelítik újszülött kölykeik dobozát. Óvatosan, körültekintően, kerülő utakon. Ami persze teljesen érthető, ösztönös, még vadállat korukból. Hiszen annak idején elrejtőzve, védett helyen keresett magának és kölykeinek búvóhelyet az anya. És az életük múlhatott azon, hogy ne fedezzék fel a rejtekhelyet.
Masniék szülődoboza eredetileg a védett sarokban, könyvekkel teli másik dobozon állt, és elég mély volt. Amikor Masni fölfedezte, nem közvetlenül a padlóról ugrott be, mert leborította volna. Körbement a többi könyvesdoboz tetején. A szülés előtt rájöttem, hogy ez így veszélyes lesz az egész macskacsaládra nézve. De Masni ragaszkodott a helyhez, ha letettem a padlóra, nem maradt a dobozban. Az első éjszaka viszont még az eddigieknél is körülményesen jutott el a kiscicákig. Mintha erdő mélyén, nehezen megközelíthető sziklahasadékban lennének a kölykök! A rejtőzködés magasiskolája volt, az biztos! Egy vadállat sem találta volna meg a kuckót a vadonban, viszont Masni leverte az éjjeli lámpámat, dobbantott a reggeli dagasztásra beállított kenyérsütőn, utána 2 teljes könysorozatot vert le óriási puffanásokkal. Ezek után elégedetten beugrott a kölykökhöz.
Reggel letettem a padlóra a dobozt. Masni gyanakodva figyelt, de aztán jóváhagyta. Igaz, azóta is bejárja az egész szobát, ha visszatér cicáihoz, de nem is találta meg őket semmilyen veszélyes élőlény!

Ajtónyikorgás és röfögés

Még nincsenek egy hetesek a cicák, de a hangok meglepően széles tárházát adják ki magukból.
Az eddigi almoknál volt a tülkölés és a csend, ehhez most csatlakozott az ajtónyikorgás és a röfögés. :-)
Tegnap éjjel az egész család békésen aludt az én szobámban, macskástul. A hőség miatt a gyerekek is átköltöztek hozzám. Az éjszaka közepén, tök sötétben, teljes csöndben, kísérteties ajtónyikorgásra ébredtem. Persze csak én. Megdermedtem, füleltem. Már épp visszaaludtam volna, amikor megint. Bevallom, a torkomban dobogott a szívem. Aztán rájöttem, hogy a hangok a macskadobozból jönnek! Úgyhogy hangutánzó művészek érkeztek hozzánk.
Azóta újabb darab a repertoárban a röfögés. Amikor Masni hosszas dorombolós egy helyben szoptatás után merészel helyet változtatni, akkor felbomlik az addigi rend, a cicák összekavarodnak, és izgatott röfögésszerű hangokkal próbálnak minél jobb helyet kifogni maguknak. Ilyenkor az egyik fekete /kandúr?/ rendszerint hanyatt fekve, égnek kalimpáló lábakkal helyezkedik el. És egy időre megint csak cuppogás és dorombolás hallatszik.

Tülkölés

Az első kiscicás éjjelen nem sokat aludtam. Ugyanis a cicák tülkölnek. Ez nem meglepő számomra, mert Rumli kölykei és Maki kölykei mind tülköltek. Farkincáéknál bezzeg mindig békés csend honolt!
Persze 2 cicának nemigen kell harcolnia a tejecskéért, és az sem jellemző, hogy éhen maradnának!
De Rumli leszármazottai mindig négyen-öten testvérek, ráadásul lassan akár kitenyészthetnénk egy különleges törpe macskafajt, mert Masni még Makinál is kisebb. Úgyhogy érthető, ha az alomból valaki mindig elégedetlen, pláne eleinte, amikor még nincs elegendő tej. A kánikula is beköszöntött, Masni a szülésben elfáradt, éjjel lihegett, ami pedig a macskákra nem jellemző. Úgyhogy a doboz mellé tettem egy tálka tejet, amit azonnal fellefetyelt. Ahogy hajnalodott, elhallgatott a tülkölő társaság. Béke és nyugalom. Én pedig fölkeltem, hogy a többi elhanyagolt állatnak is enni adjak...
Persze lehet, hogy ők nem érzik magukat elhanyagoltnak, mindenesetre Farkinca elég nehezen és kissé sértetten jött elő hívásomra. Átvágtatott szobámon, ami most a "gyerekágyas" szoba, miközben beleszagolt a levegőbe. Azóta egyelőre be sem lép oda. Igaz, ez annak is köszönhető, hogy 25 fok fölé emelkedett a hőmérséklet, ami Farkincánál a hosszabb kinti tartózkodás alsó határát jelenti.
Maki szokása szerint tétovázott az ablakban, mielőtt belépett volna, mivel épp élénk tülkölőkórus fogadta. Persze ő csak a hangokat hallotta, és - bár tapasztalatból tudhatja, miről van szó - ez épp elég volt neki, hogy inkább várjon. Miután elhallgattak a cicák, Maki óvatosan beugrott, és felugrott hozzám. Ebben a pillanatban Masni kidugta a fejét a dobozból. Maki mintha rémeket látna, megdermedt, majd jellegzetes szökdécselő ugrásaival elhagyta a szobát. :-)

tülkölés: újszülött cicák jellegzetes halk szóló vagy zenekari trombita hangja

Rendhagyó Masni

Bevallom, aggódtam Masni szülése miatt.Féltettem, mert talán még kisebb termetű, mint anyja. És annyira kölykös a viselkedése, nem tudtam elképzelni anyaként.
Szerencsére az aggodalmaim alaptalannak bizonyultak. Masni viszont hozta a mi macskatársadalmunkban rendhagyó formáját.
Először is, még nem láttam olyat, hogy egy kandúr végig látogatja a leendő anyát annak vemhessége alatt. Hát nálunk  a fekete kandúr 2 hónapig hűségesen üldögélt Masnival a kertben. Sőt, az utolsó héten,amikor már látszott, hogy Masni is a társaságunkban szeretne szülni, férje többször hevert a nyitott ablakban, az ablakpárkányon. Egész finom, halk szívhez szóló kurrogással hívogatta Masnit.
Lehet, hogy apás szülést szeretett volna :-) De Masni nem így döntött. Engem meghatott és kicsit meg is lepett, hogy ő is egyértelműen a társaságunkat kereste a szüléshez. Hiszen nyár van, és ő szeret a kertben bóklászni, ráadásul önálló, független fajta, akivel csak az utóbbi időben kezdett szorosabb kapcsolatunk kialakulni. Ez a kapcsolat most biztosan egy életre megszilárdult, és teljes bizalommá változott.
Aztán kellemes meglepetés volt, hogy Masnival nem kellett Farkinca-féle csatákat vívni a szülőhely kérdésében, és nem is kezdett hetekkel a szülés előtt rámolni különböző helyeken. A szülés első napját június 3-ra vártam, pár nappal azelőtt próbálkozott egy-két helyen. Én mutattam neki egy dobozt a szobám legvédettebb sarkában, néhány alkalommal beletettem. És egyszer ott maradt. Ez persze még nem jelent semmit, de végül június ötödikén ott születtek meg a cicák.
A harmadik rendhagyó dolog pedig az volt, hogy Masni nappal szült. Ilyen sem történt nálunk, azt hiszem, nem túl gyakori.
Minden rendben és meglehetősen gyorsan zajlott. Megjöttek a gyerekek az iskolából, megebédeltünk, Masni, mint egy óriási lufi, járt-kelt, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy a dobozban fekszik. Fiam békésen olvasgatott, amikor Masni szívet tépően felsikoltott a dobozban. Odaszaladtam. Elfolyt a magzatvíz! - állapítottam meg. A cica riadtan nyávogni kezdett. Fiam a ház túlsó végébe távozott. Zsófi és én folyamatosan simogattuk, bátorítottuk Masnit, aki elég riadt volt. Az első kiscicánál nagyon picit segítettünk neki, és amikor kicsusszant a kis fekete cica, Masni megfeledkezett a riadalomról, és egy pillanat alatt anyává változott. Tette amit kellett. A második cicánál még jelezte, hogy maradjunk mellette, de a harmadiknál és negyediknél már teljesen nyugodt volt, és persze növekvő családjával foglalkozott.
A 3 óra alatt lezajlott szülés után Masni büszkén és hangosan dorombolva fogadta gratulációinkat. :-)