Az első kiscicás éjjelen nem sokat aludtam. Ugyanis a cicák tülkölnek. Ez nem meglepő számomra, mert Rumli kölykei és Maki kölykei mind tülköltek. Farkincáéknál bezzeg mindig békés csend honolt!
Persze 2 cicának nemigen kell harcolnia a tejecskéért, és az sem jellemző, hogy éhen maradnának!
De Rumli leszármazottai mindig négyen-öten testvérek, ráadásul lassan akár kitenyészthetnénk egy különleges törpe macskafajt, mert Masni még Makinál is kisebb. Úgyhogy érthető, ha az alomból valaki mindig elégedetlen, pláne eleinte, amikor még nincs elegendő tej. A kánikula is beköszöntött, Masni a szülésben elfáradt, éjjel lihegett, ami pedig a macskákra nem jellemző. Úgyhogy a doboz mellé tettem egy tálka tejet, amit azonnal fellefetyelt. Ahogy hajnalodott, elhallgatott a tülkölő társaság. Béke és nyugalom. Én pedig fölkeltem, hogy a többi elhanyagolt állatnak is enni adjak...
Persze lehet, hogy ők nem érzik magukat elhanyagoltnak, mindenesetre Farkinca elég nehezen és kissé sértetten jött elő hívásomra. Átvágtatott szobámon, ami most a "gyerekágyas" szoba, miközben beleszagolt a levegőbe. Azóta egyelőre be sem lép oda. Igaz, ez annak is köszönhető, hogy 25 fok fölé emelkedett a hőmérséklet, ami Farkincánál a hosszabb kinti tartózkodás alsó határát jelenti.
Maki szokása szerint tétovázott az ablakban, mielőtt belépett volna, mivel épp élénk tülkölőkórus fogadta. Persze ő csak a hangokat hallotta, és - bár tapasztalatból tudhatja, miről van szó - ez épp elég volt neki, hogy inkább várjon. Miután elhallgattak a cicák, Maki óvatosan beugrott, és felugrott hozzám. Ebben a pillanatban Masni kidugta a fejét a dobozból. Maki mintha rémeket látna, megdermedt, majd jellegzetes szökdécselő ugrásaival elhagyta a szobát. :-)
tülkölés: újszülött cicák jellegzetes halk szóló vagy zenekari trombita hangja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése