A kis vadmacska és a Nagy Madár

Már sokszor írtam Rumli leszármazottainak távoli vadmacska-örökségéről. Idén érkezett hozzánk egy "igazi" kis vadmacska - Maki kölyke-, kis tigris, cirmos cica kiadásban. Gyönyörű pöttyös has, fekete-szürke tigriscsíkozás. Már két hónaposan hangos, erős kandúrdorombolás. És a természete! Méretét meghazudtolóan bátor, harcias, mindenkit elmorog az etetőtáltól, ellopkodja a nagyok elől a legjobb falatokat. Folyamatosan felfedez, becserkész, ugrál, támad, gyakorolja a harcot a nála egy hónappal idősebb, de jóval nagyobb vörös kiskandúrral. Mindennel játszik, letámadja az orromat, az ujjamat, a lábujjamat. Reggel arra ébredek, hogy ott ül az arcomnál, és alig várja, hogy kinyissam a szemem, és máris rávetődik a fejemre. A kertben is ügyességi gyakorlatokat, vadászati, egerészési előtanulmányokat folytat.
Néhány hete, a kiscica 2 hónapos kora körül, anyja egyik reggel egy számomra nagyon nagy madárral ugrott be szobám ablakán. Talán már említettem, hogy testközelből nem szeretem a szárnyasokat, pláne nem félig meghalva egy macska szájában. Úgyhogy azonnal ki akartam dobni a macskát, megköszönve az ajándékot, amit hozott, de amit nem szeretnék elfogadni.
Ekkor ott termett a kiskandúr, Maki eléhelyezte a madarat - persze hogy neki hozta, most nem nekem!
A kiscicánk egyből vadmacskává változott! Villámgyorsan, morogva elragadta anyjától a Nagy Madarat -ő aztán tényleg alig látszott a szárnyastól! Próbáltam megfogni, és kitenni a szűrét, de villámgyorsan robogott le-föl a házban - szerintem semmit nem látott a madártól-, és rázta-rázta. El nem tudtam képzelni, hogy ennyi toll van egy madáron, de pár perc múlva finom tollfelhő lebegett mindenfelé, én meg behúzódtam egy sarokba.
A cica végül berohant az ágyam alá. Nem másztam utána. A csapkodás, morgás egy idő után megszűnt, de a macska sem jött elő.
Én megvártam, míg hazajöttek a gyerekeim. Elhúztuk a kanapét, felkészültem a véres látványra.
De csak egy óriási pocakkal rendelkező kismacska hortyogott az ágy alatt. Valamint két karmos madárlábat és egy csőrt találtunk.
A kiscica befalta a nála nagyobb madarat. És már nem is volt szüksége anyja zsákmányaira, hiszen pár nap múlva ő maga érkezett a szobába egy madárral, amit esze ágában sem volt felajánlani nekem. Én viszont - morgás ide-morgás oda -, kidobtam, miközben elmagyaráztam neki, hogy nem az ágyam alatti terület a macskaétterem!
.