2015. július 11., szombat

Rendes kerékvágás

Három napos rövid távollét után hazaérkeztünk. Ilyenkor már olajozottan működik a nemrég született kiscicák biztonságba helyezése indulás előtt az alsóépületben, és az egész macskatársaság szomszédra bízása.
Ez a három nap most történetesen épp arra az időszakra esett, amikor kezdett nyílni a kiscicák szeme. Ilyenkor a macskaanyák megállíthatatlanul és feltartóztathatatlanul,.magasabb erőknek engedelmeskedve hurcolászni kezdik a kiscicákat. Ebben  még soha, semmivel egyetlen macskánkat sem tudtuk megakadályozni. De nem is igen akartuk. Bár néha hajmeresztő ötleteik miatt sürgős macskamentő hadműveleteket kellett alkalmaznunk, de általában egész jól túléljük ezeket a napokat.
Persze van, hogy pár perc alatt zaj nélkül eltűnik egy egész alom, vagy lemarad egy-két kiscica, és jajveszékel, vagy meglepő helyeken bukkan fel a macskacsalád, de ilyenkor már higgadtan kezeljük a helyzetet.
Miután hazaértünk meglepődve láttuk, hogy minden ugyanúgy van, mint amikor elindultunk. Kiscicák ugyanott, békésen doromboló anyjukkal. Szomszédunk sem számolt be semmiféle rendkívüli eseményről.
Kicsit kételkedve, de megállapítottuk, hogy úgy látszik, sok alom kiscicányi tapasztalattal a hátunk mögött még mindig érhetnek bennünket meglepetések. Most történetesen kellemesek.
Csendesen csordogált a délután, amikor egyszer csak Makicica megjelent az ablakban.Nézett beszédes, nagy szemeivel, mint egy macskamadonna, de nem vetette be szuperfegyverét, szenvedő nyávogását, így hagytuk üldögélni.
Bő fél óra múlva viszont lányom visított egy óriásit az udvaron, ami csecsemőkora óta bekapcsolja a pánikgombot nálam. Most is, úgyhogy rohantam, miközben ő tovább visítozta:
- Viszi, viszi!
Gondoltam, hogy a cicákról van szó, különösen, hogy ekkor már a két hetes macskákhoz képest riasztóan éles sipákolást is hallottam.
Vércse, sólyom, ölyv?! - futott át az agyamon, de nem volt időm végiggondolni a véresebbnél véresebb lehetőségeket, ugyanis beleütköztem Makiba, épp a lábam mellett akart besurranni az ajtón, szájában lógott egyik igen jó torokkal megáldott gyermeke...
Este, amikor belestem lányom ágya alá, ahol ismét békésem szunyókált az egész macskacsalád, tulajdonképpen megnyugodtam. Minden halad a rendes kerékvágásban, ahogy kell...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése