Nyivákok

Ezt a bejegyzést igazság szerint még ezelőtt egy évvel kezdtem, de most is aktuális.
Ugyanis természetesen most is vannak nálunk Nyivákok. Vagyis a hangadás egy következő fázisába lépett kiscicák.
Igaz, szinte nem is látom őket, nem nagyon akarom tudomásul venni, hogy megszülettek lassan 3 hete. Egyelőre lányom babysitterkedik mellettük teljes odaadással.
Ebben az évben végleg meg szerettem volna oldani a macskautánpótlás évek óta feszítő kérdését. És bár a nemsokára megnyíló állatorvosi rendelő képében már közelít a megoldás, Makicica - vagy inkább a Természet még közbeszólt.
Persze a kiscicák gyönyörűek. És tudom, hogy nincs messze az a nap, amikor ismét szívembe zárom a csetlő-botló kismacskákat, ráadásul fekete-fehérek! Gyermekkorom kedvenc macskaszíne, és érdekes módon az elmúlt 8 évben talán egyetlen fekete-fehér cicánk sem született.
Úgyhogy nem véletlenül halogatom a kiscicákkal való megismerkedést!
Mindenesetre hogy a címről is írjak valamit, és folytassam a tavaly félbehagyott gondolataimat: a kiscicák már a nyivákolás fázisában vannak, a hangjukat ugyanis hallom... Ezt még nem nevezném nyávogásnak. Amikor anyjuk kióvatoskodik a dobozukból, hogy valamilyen sürgős teendőjét elvégezze, többnyire alszanak a cicák.De ha kicsit tovább időzik az udvaron, akkor ébredezni, mocorogni, tekeregni-mozgolódni kezdenek, szimatolnak pici rózsaszín orrukkal, keresik anyjukat. És amikor Maki végre visszatér, és behuppan a dobozba, na olyankor meglepően erősen felharsannak a Nyivákok. Minden egyes alkalommal. Pedig az anyjuk olyan ügyesen és puhán ugrik, hogy nem lép rájuk, de ilyenkor az összes kiscica kórusban nyivákol, egészen addig,amíg el nem rendeződnek anyjuk hasánál. Ez öt cicánál elég sokáig tart, és bizony már a pár napos cicák is ökölharcokat vívnak a jobb helyekért.
Aztán megnyugszanak, és akár órákig béke és csend honol a dobozban. Maki nagyon örül, ha ilyenkor valaki megsimogatja, és megdicséri a kölyköket.
Tényleg, ez a feladat most rám vár, hiszen gyerekeim ma reggel elutaztak nyaralni!