Szerda 1.

Hónapok óta húzódó ivartalanítási akciónk a múlt héten kézzelfogható időponttá vált. Megnyílt végre az állatorvosi rendelő, nálam csak a doktornő örült jobban. Megkezdődött gyerekeim és a macska felkészítése az eseményre. Egy kötözködős kamasz /szegény macska, nem élheti át többször az anyaság érzését, nem lesz több édes kiscicánk, nem természetes dolog az ivartalanítás/, és 1 + 1 macskáért aggódó kamasz /nem lesz semmi baja?, fel fog ébredni?/
Bennem felmerült, hogy a környéken élő összes kandúr gazdáját megkérem, vigyék őket ivartalanítani.
A macska higgadt maradt, különösen azért, mert két macska volt. Eredetileg Farkincáról volt szó, de mivel Makit elkezdte látogatni a fekete-fehér kandúr, így elgondolkoztam, melyikkel is kezdjük?! Aztán Maki megoldotta a problémát, mert egész délelőtt nem jelent meg, így a koplalását sem tudtam ellenőrizni. Egyébként október legvégén ivarzással riogatni eléggé családellenes gesztus!
A megadott 12 óra barátságtalan időpontnak tűnt, ráadásul az utolsó pillanatban közbeszólt a doktornő bölcsességfoga, és végül fél 3-ra kellett mennünk. Ennek ellenére Farkinca példásan viselkedett, esze ágában sem volt külön programot szervezni délutánra, és csak néhány szem szárazeledelt ropogtatott egész délelőtt. Biztos, hogy érezte, várunk valamire, ami vele kapcsolatos. Makival pedig szerintem letárgyalták a dolgot.
Aztán fél 3-kor, már a rendelőben, felgyorsultak az események!

Várakozás...