Blogom sok bejegyzésének tekintélyes része szólt arról, hogy mennyire bájosak a kiscicák, és milyen jó látni, ahogy 2 hónap alatt a maguk módján tökéletes kis lényekké válnak. Persze nálunk erre lehetőségük volt, és anyjuknak is az állandó, odaadó gondoskodásra.
De amióta állandósult az az állapot, hogy kettőnél mindig több a macskánk, azóta folyamatosan napirenden van az ivartalanítás kérdése. Illetve ennek kapcsán az, hogy mi lesz a megszületett kiscicákkal.
Mert hát először 2 cicánk volt, egy testvérpár, lánycica és kandúr. A Macskaparadicsomba költözéskor már csak Mirci jött velünk. Utána kóbor /lány/cicát hoztak haza a gyerekek, ajándék kiskandúr szintén lánynak bizonyult, és máris ott tornyosult előttünk a kölykök elajándékozásának problémája. Amibe először mindenki lelkesen vetette bele magát. De mindig van késői cica, pici cica, beteg cica - és sokszor ott van az a bizonyos Murphy-cica, a szép, kedves, barátságos, de hiába... És ez a kölyök mindig lány.
Ráadásul még arra is figyelni akartunk, hogy kiscicáink jó helyre kerüljenek. Ahogy az előző blogbejegyzésből is látszik, ez nem sikerülhet mindig, bármennyire szeretnénk.
Mindenféle okok miatt először nem az ivartalanítást választottuk, de a fogamzásgátlás más módjait - tablettát, injekciót - ma már nem ajánlom senkinek. Akkor is csak szükségmegoldások voltak, sokszor hatástalanok, és néha veszélyesek lehetnek.
Ha arra gondolok, hogy a tőlünk elkerült lánycicákkal is ugyanez a helyzet, nincs más megoldás, mint az ivartalanítás. A természet ilyen körülmények között csak nagyon mérsékelten szelektál - de az is hogy fájt nekünk minden egyes alkalommal -, ezért van a sok kitett, kóbor állat.
Mi most jutottunk el oda, hogy tegnap ivartalanítottuk Farkincát, 2 hét múlva Makicica következik. És tudom, hogy hiányozni fognak a kiscicák, de így van jól.
Arra kérek mindenkit, gondolja meg, hány állatot tud befogadni, gondozni, táplálni, szeretni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése