Nem a megszokott, már-már unalmas magaslati fekvőhelyek egyike, ami stabilan áll valahol. Nem is tornagyakorlatok bemutatására való gerendázat. Még csak nem is bújócskázásra, mászógyakorlatra alkalmas függöny, szélfogó.
Megjegyzem, előre sejtettem, emlékezve egy kiscicára, aki a tengerimalac ketrecén szeretett aludni.
Előző ruhaszárítóm szétesett, sürgősen szükségem volt egy másikra, és a legközelebbi boltban ilyet kaptam.
Ami ideális, téli fa egy kandúrnak! Érdekes, hogy a lánymacskák közül egy sem mászott fel rá. Tigris viszont az első adandó alkalommal felborította, gondolom, akkor még csak felmérte a lehetőségeket. Az egyik végére felugrott, és az ingatag szerkezet másik vége - mint egy libikóka - fölpattant. Tigris persze leugrott, a szárító összeroskadt.
Másnap a zongora felől közelítette meg, óvatosan. Néztem, ahogyan nem csekély testsúlya alatt meghajolnak a vékony rudak. Tigris örült. Megvolt a magasság illúziója, az üresség, mint a gallyaknál, és az egész állvány vészesen imbolygott, mintha fújna a szél!
Keresztben terült el a száradó ruhákon, és elaludt.
Azóta minden nap végignézem, ahogy Tigris elégedetten elhelyezkedik, elszunnyad, egyre jobban hajlanak alatta rudak. Remélem, azért tavaszig kibírják!
Már csak azért is, mert különben hol mászna fára idebenn Tigris?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése