Óz

Tigris tehát nagyjából akkor, amikor szinte észrevétlenül a duplájára nőtt - félős lett. De nagyon. Addig bátor, magabiztos, minden iránt bizalommal lévő kölyökmacska volt.  Kíváncsi, felfedező. Felvette anyjának azt a régebbi szokását, hogy mindenhová utánunk jön. Beleértve azt is, bárhová indulunk. És ő nem állt meg 4-5 házzal arrébb, hogy onnan nézzen utánunk, nyávogással hívogatva vissza bennünket. Jött a sarokig, és jött volna tovább is, ha egyszer-kétszer nem szaladunk vele haza.
Gyanítom, hogy egy ilyen távolabbra kóborlásnál történhetett valami, persze nem tudja elmondani, mi. Mindenesetre utána 1-2 hétig szinte pánikba esett, ha jött hozzánk valaki, fejvesztve menekült, elbújt. Megijedt a hirtelen mozdulatoktól, zajoktól. Tigrisből a Gyáva Oroszlán lett.
De talán még jó is, hogy így történt, mert az ijedtségen kívül semmi baja nem esett, viszont sokkal óvatosabb lett, ami egy kandúrnál fontos.
Azóta szép lassan bátorodik, és ha lehet, még kedvesebb és dorombolósabb. Mindenhová követ bennünket, házon belül, udvaron, és ha messzebbre indulunk, a kapu előtt ülve néz utánunk.
Ha el is indul, legfeljebb 1-2 háznyira szalad mellettünk.