Egér

Mirci ott állt a hiperszuper macskahűtő előtt. A kijelző listázta a készleteket.

Laktózmentes macskatej - pipa

nyers csirkemáj nyesedék - pipa

tejszín - pipa

füstölt sajt - pipa

szardínia - pipa

mélyhűtött egér - villogó piros jelzés!

Mirci nem hitt a szemének: hiszen három napja töltötte fel a készleteket! Itt valami nem stimmel! Valaki megdézsmálta a hűtőt!

Végigkérdezte a macskákat, senki nem tudott semmit. A szomszéd szürke-fehér kandúr tanácstalanul mozgatta a fülét, egyébként is köztudottan utálja a mélyhűtött egeret.

- Akkor este lesben állok - döntötte el Mirci.

Így is történt.

Fekete macskának álcázta magát egy sötét zugban. És várt. Vagyis elszundított. Eltelt fél óra, eltelt egy, és épp izgalmas egérvadászatról álmodott, amikor felriadt. Macskafüle nagyon is határozott zajokat érzékelt. Olyan ember közeledett, aki azt hitte, nagyon óvatosan lépked.

Mirci elmosolyodott.

- Valaki vacsorázni szeretne, de macskatársaság nélkül!

De a léptek a macskakonyha felé közelítettek, és egyre óvatosabbak lettek. Mirci teljesen éber lett.

- Nocsak! Nocsak! Mit keres anya a macskakonyhában?! - Mirci persze a fejében tárolta összes ismerőse lépésmintáját.

Anya nem kapcsolta fel a villanyt, a macskahűtő kijelzője úgyis sejtelmes zöld fényt árasztott. Akár egy macskaszem.

A lépések egyre lassabbak, halkabbak lettek. Mirci izmai megfeszültek. Anya a hűtő ajtaja felé nyúlt,  a macska egy pontos ugrással a vállára ugrott.

- Jesszusom! - sikoly, óriási csörömpölés.

Aztán villanyfény, és anya szomorúan álldogált az egértorta maradványai fölött.

Mirci a fejéhez kapott:

- Én meg azt hittem..., ez, ez ... az én tortám?!