"Miért?" - sütött a néma kérdés Morzsi kutya tacskópincsi Mazsolaszemeiből, amint egy kiscica cincálta zászlós vörös farkát.
"Miért?" - nézett továbbra is bánatosan rám, amikor egy tökugyanolyan incifinci sötét tigriscsíkos cica gyakorolta a macskalopózást a lábánál, és néha rávetődött a hátára.
"Miért?" - amikor a 3., szintén hasonmás cica a fülét kezdte tépkedni. Méghozzá minden félelem és bizalmatlanság nélkül!
A kiscicák annyira nem tartottak Morzsitól, hogy döfködni kezdték a hasa alját, tejecskét keresve.
Ez viszont már túlment minden határon! Morzsi nem bírta tovább. Remegett, rámnézett:
- Moroghatok?
- Ahogy gondolod, öreg kutyám.
Morzsi tanakodott, megpróbálta lerázni magáról a szemtelen-ártatlan bandát, aztán elszaladt. De nem morgott.
Utánamentem, megdicsértem, megsimogattam.
És megint megkérdezte:
- Miért garázdálkodik minden áldott évben tűhegyes fogú, nyüzsgő, gátlástalan macskafióka gombócok serege nálunk?! Kinek jó ez? Kinek kell ez? Februártól szeptemberig hol nyávogós, kényes anyamacskák mászkálnak nagy hassal az orrom előtt, hol hisztis, szoptatós macskaanyák hurcolásszák kölykeiket ki-tudja-milyen megfontolásokból egyik helyről a másikra. Aztán a legrosszabb, amikor botladozó, lelkes kiscicák járkálnak állandóan a nyomomban, mert azt hiszik, én is a rokonsághoz tartozom, és csak azért vagyok a földön, hogy velem játsszanak. Miért?!
- Kutyasors, Morzsikám, kutyasors! - simogattam meg Morzsi puha, vörös bundáját, és közben szemem sarkából már láttam, hogy közelít egy sötét szőrgombóc. Saját lábában botladozva szalad, mert végre ismét megtalálta kedvenc játékát, Morzsi kutyát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése