Sicc!

Rájöttem, hogy óriásit mulasztottam macskáim fogékony kölyökkorában! Ugyanis nem értik azt az alapszót, hogy "sicc".

Mentségem semmi. Ebben az esetben nem igaz az a jól hangzó és gyakran hangoztatott véleményem, hogy kettőn áll a vásár. Mert soha nem is mondtam azt nekik, hogy sicc.

Mostanában mondanám, de hiába!!

Mirci - ha meghallja - érdeklődve visszanyávog.

Buddha tanácstalanul mozgatja fekete füleit, aztán odaballag - biztos, ami biztos -, hátha evés vagy hasvakargatás következik.

Maki békésen nyolcasozik tovább a lábam körül, mintha mi sem történt volna.

Rumli elnézően fölpislant heverészés közben, és azt üzeni: "ugyan, nem történt semmi, kicsit hangos volt, de most nem vagyok éhes."

Farkinca, nos Farkinca ugyanúgy azt csinál, amit akar. Neki mondhatok bármit. Mindent megért, de csak akkor érezhetem úgy, hogy talán hallgatott rám, ha nagy ritkán érdekeink és elképzeléseink egybeesnek.

Próbáltam dühösen, mérges toppantással kísérve előadni a siccet. Nem hittek nekem, én meg elszégyelltem magam. Ennyien bíznak bennem, én meg...

Aztán tegnap este 7 óra felé - vacsoraidőben - elkiáltottam magam, úgy mint szoktam, határozottan, de hívogatóan és derűsen:

"Sicc, sicc"

Nem kellett sokat várnom, néhány perc múlva mindenki megérkezett. A 2 kutya is ...