Ha elkövettük azt a baklövést, hogy a kinti cicát beengedtük, netalántán ebből rendszer lett, és macskáink úgy érzik, legalább annyira joguk van benn tartózkodni, mint nekünk, sőt...
Akkor leleményesnek és kreatívnak kell lennünk a macskaeltávolításban. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nem lesz könnyű dolgunk, és sokszor előre borítékolható a kudarc!
Ugyanis a macskák azzal a bizonyos nemtudomhányadik érzékükkel pontosan tudják, mire készülünk. Ez akkor is igaz, ha látszólag órák óta a legmélyebb hipnózisban alszanak. Ez ne tévesszen meg bennünket! Ilyenkor ugyanúgy tudnak mindent a környezetükről, mintha ébren lennének. A fülük, az orruk, a bajszuk, minden szőrszáluk veszi az adást, és a másodperc töredéke alatt már leforrázva el is kulloghatunk.
Ha annyit mondok - csak úgy magamnak -, hogy "süt a Nap", vagy "milyen szép langyos idő lehet odakinn", akkor Mirci füle 45 fokban elfordul, és ha véletlenül még épp arrafelé is sétálok, akkor minden átmenet nélkül a mély /?/ alvásból egy pontos, igazán tapsot érdemlő ugrással a legközelebbi, számomra elérhetetlen szekrény tetején landol. És onnan néz le rám. Lenéz. És nyalogatni kezdi bundáját.
Makicica ezt az esélyt meg sem adja nekem, ugyanis ha hosszabb tartózkodást tervez a házban, akkor eleve előszeretettel választja a legmagasabb polcokat, szekrényeket, esetleg eltűnik valamelyik zugban, és meg sem moccan. Érdekes, ha ilyenkor keresem, akkor még asztmatikus szuszogását is fel tudja függeszteni.
Farkinca egyszerűen hülyét csinál belőlem. Megvárja, míg egészen közel lépek hozzá, biztatóan rámnéz, és az utolsó pillanatban ugrik. Aztán megint megvár, megint ugrik, és így tovább, ráadásul lehetőleg úgy, hogy minél nagyobb zajt csapva, minél több dolgot verjen le. Mondanom sem kell, ezt is én unom meg hamarabb. Ő viszont gyakran megkönyörül rajtam, és egy ilyen hajsza után az ablakhoz megy, és nyávog, hogy AZONNAL engedjem ki. Odamegyek, kinyitom az ablakot, Farkinca leül, és elmélyülten figyelni kezd valamit a kertben. Ha ilyenkor türelmetlenül megbököm a hátsóját, akkor megint vesztettem, és Farkinca visszaugrik a szobába. Ha viszont türelmesen várok, akkor előbb- utóbb kiugrik az udvarra!!
Abban az esetben, ha macskánk esetleg magától úgy dönt, hogy ki szeretne menni, akkor ettől a tervétől senki és semmi sem fogja eltántorítani! Vérmérséklettől függően nyávog, kapar, szaladgál, vagy csak NÉZ, de biztos, hogy nagyon rövid időn belül eléri célját. Ha mindez éjszaka zajlik - azt hiszem, ez megér még egy bejegyzést.
Egy tippem van a macskák villámgyors és hatékony eltávolítására, ami viszont minden hatályos macskajogi törvényt felrúg: a bekapcsolt porszívóval határozottan megközelíteni, és a nyitott ablak felé terelni! Ezt eddig még a kíváncsi, bátor és kötélidegzetű Farkinca sem merte kicselezni!
